Valamikor réges-régen a madarak és a földi állatok háborúban álltak egymással. A csatározások alatt hol egyik, hol másik fél kerekedett felül. A denevérek nem tudták eldönteni, hogy melyik csoporthoz csatlakozzanak, hiszen habár voltak szárnyaik, mégsem voltak madarak, és habár nagyon hasonlítottak a földi lényekre, mégsem voltak azok se. Mivel se egyikhez, se másikhoz se tudtak igazán csatlakozni, ezért úgy döntöttek, mindig azt segítik, akik vesztésre állnak. Ezért éjszakánként összegyűjtötték a harcmezőkön az elesettek fegyvereit, majd azt eladták a vesztésre álló félnek. Ám mikor ez a fél kerekedett felül, akkor a másik félnek ajánlották fel segítségüket.



Az összes alakváltó faj közül a legfiatalabbak, pontosabban a civilizált világhoz legkésőbb csatlakozók. Ez miből ne látszana jobban, mint abból, hogy még mindig képesek szaporodni denevérekkel is, valamint megértetni magukat ezekkel az állatokkal. Bármely más fajhoz képest sokkal agresszívabban védelmezik a denevéreket, lényegében családjuk tagjának tekintik őket. Hatalmas kolóniákban élnek, általában barlangok közelében.


Minden vérdenevér eldöntheti, hogy kíván-e hosszú életet élni, vagy csupán születésének megfelelően rövidségűt: ehhez nem kell mást tenniük, mint eldönteni, hogy akarják-e állatok vérét inni. Lehetnek akár vegetáriánusok is, nincs szükségük húsevésre, mint a többi alakváltófajnak. Ha átváltoztak, képesek repülni, bár ezt is tanulniuk kell. Érzékeik közül talán a hallásuk a legjobb, de szaglásuk és ízérzékelésük se utolsó. Annyira kifejlettek ezek az érzékeik, hogy pusztán „szag” alapján el tudják dönteni azt, hogy a kémiai jelekkel kommunikáló állatok éppen milyen információt akarnak közölni egymással. A többi alakváltó fajjal ellentétben nem allergiásak a fémek egyikére sem.
Van egy különös képességük, melyet boly-tudatnak hívnak, emiatt nem lehet a gondolataik között olvasni, mert aki ezzel próbálkozik, az nem egy fejbe pillant bele. Így lényegében egyfajta különös védelmez élveznek a gondolatolvasással szemben.


Általában még az embereknél is gyengébb a látásélességük, pláne erős napsütésben. Talán éppen ez okozza azt, hogy jobban kedvelik az éjszakát. Rájuk még fokozottabban hatással van a hold, habár nem változnak át őrjöngő denevérekké, a változás inkább abban megül ki, hogy az érzékelésük kissé megbolondul. Emiatt előfordulhat, hogy szédelegve járnak vagy összevissza beszélnek, esetleg mindkettő. Keringenek pletykák a denevérek furcsa éjféli táncáról. Könnyen leégnek a napon, de nem kapnak lángra, viszont akár véglegesen megvakulhatnak, ha belenéznek az izzó égitestbe. (És a tűzzel sincs problémájuk.)






Legalább az egyik szülődnek vérdenevérnek kell lennie ahhoz, hogy te annak szüless, ebben az esetben az anyádtól függően kezdheted az életedet denevérként vagy emberként. Amikor életednek a tinédzser szakaszába lépsz, akkor valamilyen izgalom, bosszúság hatására megtörténik az első alakváltásod. Ettől a pillanattól fogva kölyöknek fogsz számítani. Ha egyik szülőd se volt vérdenevér, akkor téged valószínűleg egy idősebb családtag mart meg, így csatlakozhattál hozzájuk. Rossz hír, hogy a következő holdtölte alkalmával nem kicsit fogsz kikelni magadból...



Olykor még csak ismerkednek az átlag tinik életével, nagyjából tizenhárom esztendős korukban, még alig éltek meg valamit, mikor egy újabb problémával, a Kölyökkorral kell szembesülniük, mely általában nagyjából huszonegy éves korukig tart. Nagyjából ennyi idő elég is arra, hogy biztosan tudjanak repülni, és ne zavarja őket a hirtelen súlyváltozásuk. Az ifjúkor csak ezt követően veszi kezdetét, mely nagyjából huszonhét-harmincegy éves korukig tart. A felnőttkorba nem csak azzal léphetnek be, ha a sejtjeik öregedése is eléri ezt a szakaszt, hanem akkor is, ha gyermekük születik, bármely korábbi életszakaszukban. Az öregkorba nagyjából százkilencven-kétszáztíz éves koruk között lépnek, míg az agg korba megközelítőleg kétszázhetven éves koruk körül, mely tart egészen halálukig. Ebben az utolsó két életszakaszban nagyjából ugyan olyan ütemben öregednek.



Ebben az esetben olyan ütemben fog öregedni, mint az emberek. Alakváltó szemszögből nézve, elég korán éri el a halál. De szerencsére elég sok ideje van, egy egész kölyök kora arra, hogy eldöntse, hogy melyik utat akarja választani. A vér fogyasztását természetesen bármikor elhagyhatja, ebben az esetben elkezd emberi szinten öregedni, de nem éri utol „valós korát”, vagyis a kétszáz éves denevérből nem lesz hirtelen mumifikált csontváz.


Gúnynév: Vérszopó, Rusnya repülő varangy, Repülő csivava

Ennek a fajnak van a legbonyolultabb hierarchiája, a tekintetben, hogy lényegében hierarchia nem létezik. Egy úgynevezett demokratikus rendszerben élnek, ahol egy tanács vezeti a családot, ám az ülések alkalmával bárki közbe szólhat. Általában ahány fej, annyi felé mennek, de ha az egyik fejet lecsapod, akkor a többi rögtön a védelmére kel. Szinte mindegyikük elég makacs, önfejű. Nehezen lehet nekik parancsolni. Minden faj tagjai közül náluk a leggyakoribbak a balhés tinik, akik még a vénekre se hajlandóak hallgatni.


Náluk általában még az átváltozás előtti családtagok is a kölyök kategóriába esnek, kivéve, ha már egyértelművé vált, hogy soha nem fognak átváltozni. Ebben az esetben átkerülnek a családtag kategóriába. Nincsenek különösebb képességeik. Ha már átváltoztak, akkor már elkezdhettek repülni tanulni, de leggyakrabban még csak kúsznak-másznak.

Mindenki ide sorolható, aki születésének megfelelően elérte már a felnőtt kort. Ezen a szinten már tudnak repülni, habár nem feltétlenül tudják az összes éles kanyart könnyedén bevenni, még előfordulhat, hogy olykor-olykor falnak mennek, vagy hogy a landolás kisebb balesetben végződik.

Ezen a szinten megkapják a regeneráció képességét, de leszakadt végtagokat visszanöveszteni még nem tudnak. Már elég jól repülnek. És egészen biztosan alakváltók, tehát ebbe a szakaszba se az egyszerű denevérek se az emberek nem kerülhetnek be. A boly-tudatban viszonylag könnyen kiigazodnak, megtalálják azt a személyt, akivel éppen beszélgetni akarnak, habár nem képesek kizárni másokat a beszélgetésből. Kihámozhatnak információkat is. Akárhogy is legyen, egy dolgot biztosan sejtenek már: az öregeket tisztelni helyes, bölcs tanácsaikat meghallgatni érdemes.

Azok, akik valamiben már elértek valamilyen komolyabb sikert, ebbe a csoportba tartoznak. Előfordulhat, hogy nagyon jól repülnek, vagy jó szónokok, de az is lehet, hogy csak odaadóan szerető anyák, önfeláldozó apák. Az is lehet, hogy más fajokkal jobban ki tudnak jönni, mint a többiek. Bármilyen okból kifolyólag felemelhetik a többiek erre a szintre egyes fajtársaikat. Akárhogy is legyen, egy dolgot biztosan megtanultak már: az öregeket tisztelni kell, bölcs tanácsaikat meghallgatni érdemes. Elég jó regerációs képességekkel rendelkeznek, és jellemzően már a sarkukban totyog egy-két gyerek.

A Vének Tanácsa a tizenhárom legidősebb vérdenevérből áll. Hozzájuk fordulnak a denevérek pörös ügyekben. Tőlük kérnek segítséget, nekik teszik fel a legfontosabb kérdéseket. Az ő elméjük tartja fenn a kolónia boly-tudatát. Nem ritka, hogy ebben a korban már annyira el vannak hízva, hogy nehezükre esik egyik fészekből a másikba repülni, ezért többnyire egy helyben maradnak. (Kihalásos alapon lehet bekerülni.)