„Hosszú-hosszú idővel ezelőtt még minden medvének hosszú-hosszú-hosszú farka volt. Olyan hosszú farka volt minden hosszú-hosszú-hosszú farkú medvének, hogy háromszor-négyszer körbe csavarhatta vele a saját testét. Egyik alkalommal, mikor egy vén, bölcs hosszú-hosszú-hosszú farkú medve aludni tért a barlangjába, éppen álomra hajtotta a fejét, mikor megjelent ott egy farkatlan farkas. A fiatal farkatlan farkas izgatottan ugrálta körbe a fáradt vén hosszú-hosszú-hosszú farkú medvét, és addig-addig szökellt körülötte, míg végül rálépett a vén medve hosszú-hosszú-hosszú farkára. A fiatal farkas ahelyett, hogy bocsánatot kért volna a vén hosszú-hosszú-hosszú farkú medvétől, úgy tett, mintha észre se vette volna, hogy mi történt. A bölcs hosszú-hosszú-hosszú farkú medve úgy döntött, hogy mivel a farkatlan farkas ilyen tiszteletlenül viselkedett vele, ezért egy részt neki ad a farkából. Azóta van a farkasnak farka, aminek hol hasznát, hol kárát leli. Azóta szeretik a farkaskölykök egymás farkát cibálni.
Miután elment a farkas, megjelent a farkatlan macska is, aki látta az eseményeket. Hogy a farkatlan macska behízelegje magát a vén hosszú-hosszú farkú medve barlangjába, mindenféléket mondott az ügyetlen farkasról és közben nagyban dicsérte a medve szép hosszú-hosszú farkát. Erre gondolt egyet a bölcs hosszú-hosszú farkú medve, tudván, hogy miért hízeleg oly nagyon a még a farkasnál is ügyetlenebbül botladozó macska, és adott neki egy hosszabb darabot a saját farkából. Azóta a macskák ügyesebben, kecsesebben járnak, mint a farkasok. Eztán végre tényleg nyugovóra tért a hosszú farkú medve. Már egészen mélyen aludt, mikor érezte, hogy valaki megzavarta az álmát. Mire felébredt szépséges álmából, nem hallott mást, csak hiéna nevetését. Korábban szép hosszú-hosszú-hosszú farkából csupán egy kis csonk maradt. A vén csonka farkú medve pedig csak csodálkozott a hiéna butaságán, majd aludni tért. ”



Olyanok ők, mint egy nagy család. Koránt se annyira  területvédők, mint más alakváltó fajok. Ha bárhol a világban találkoznak egy medvével, azt rokonuknak tekintik. Viszont könnyen területi (szóbeli) vitába keveredhetnek más fajokkal, mert saját elképzeléseik szerint más fajok területei is az ő területeikhez tartoznak, és ők azok, akik megengedik más fajoknak, hogy azok ott legyenek, ahol ők is. Általában egy egész erdőnyi, városnyi területet uralnak, de kisebb családokra szakadhatnak, ha a terület túl nagy. Örömmel fogadják a vendégeket, kivéve éjnek idején. Nem túl barátságosak, ha felébresztik őket.


Kétség sem fér hozzá, hogy az összes vérállat faj közül a legerősebb. Hatalmas mancsaival irdatlan pofonokra képes. Az ugrásban ugyan nem jeleskedik, de karmaival felmászhat a fákra is. Általában roppant nehezen lehet kihozni a sodrából a medvéket. Békés jószágok, akik képesek mások sebeit begyógyítani. Az idősebbek képesek hosszú, akár évszázadokig tartó álmot aludni.


A vérmedvék egyik sajátossága, hogy nagyon erős és stabil érzelmekkel rendelkeznek, mire kilépnek a tinikor fogságából, éppen ezért nehezen változtatnak a véleményükön. Előnye ennek, hogy ritkán kerülnek identitás válságba, általában jól ismerik a saját véleményüket egyes dolgokkal kapcsolatban, még ha nem is biztos, hogy képesek azt megfelelően kifejezni. Ennek az egésznek a hátránya az, hogy ha mégis kibillentik őket ebből a szinte csodálatos, nyugodt, magabiztos állapotból, akkor a többi alakváltó fajhoz képest sokkal nehezebben találnak újra önmagukra. Esetükben egy melankolikus szakasz akár évszázadokig is eltarthat, de ami még rosszabb, ha felbosszantanak egy vérmedvét, azt szinte végzetesen elnyeli az őrület és az őrjöngés. Ha ez megtörténik, akkor rettenetes pusztítást visznek véghez, melynek általában más lények isszák meg a levét. Az már inkább csak gumimacicukor a tejszínhabon, hogy sokkal több az alvásigényük, mint más fajoknak. Valamint tinikorban a kényelmetlen helyzeteket, előfordul, hogy narkolepsziával vészelik át.



Éles hallás
Jó látás
Kiváló ízlelés
Kiváló szaglás

Fokozott erő
Fokozott állóképesség
Jobb ügyesség
Jobb gyorsaság

Alakváltás (medve)
Örökbefogadás
Gyógyítás
Öngyógyítás (Regeneráció)
Vándorlás (Kóborlás)
Spec. gondolatátvitel
Spec. megérzés
Fájdalom feledése



Akárcsak a többi alakváltó faj, közéjük is első sorban születés útján lehet bekerülni, másod sorban pedig harapással. Igaz, a medvéknél nagyon ritka az, hogy bárkit is beemeljenek maguk közé. Ebben az esetben az első átalakulás egy holdtölte alkalmával fog megtörténni.



Ez az egyik legnagyobb különlegessége a medvéknek. Mivel többnyire jó szívű lények, melyekben a szülői érzés erős, ezért kialakult náluk az a szokás... Nem is szokás, hanem sokkal inkább képesség, hogy más lények kölykeit befogadhatják a saját családjukba. Így az ilyen, istápolásra szoruló lények élvezhetik a család nyújtotta előnyöket, vagyis a saját fajuk hierarchiájának megfelelő képességeket, előnyöket. Természetesen egy nem medve egy medve családban soha nem lesz alfahím vagy alfanőstény, de a Családfő jobb és bal keze igen.



Gyermek és tinikor: A születést követő első két szakasz legkésőbb huszonegy éves kor körül fejeződik be. Ezen időszak alatt ugyanolyan léptékkel öregednek, mint a halandók. Később azonban, mikor megtörténik az Első alakváltásuk, azt követően öregedésük lelassul. A medve az egyetlen faj, amelyiknél a minél tovább alszik, annál tovább él szabály érvényes, így számukra mondhatni, hogy csak az ébren töltött évek számítanak ilyen szempontból. A Kölyök korba lépve, legkorábban tizenhárom éves koruktól kezdik el megtanulni a medvelét mibenlétét, mely tart egészen ötven-ötvenkét nap-esztendős korukig. A felnőtté válás, érés útján járnak ezen időszakot követően, mikor átlépik az Ifjúkor küszöbét. Ezt az ösvényt tapossák egészen száztíz-százhúsz nap-éves korukig, melynek nagy részében semmilyen jelentékeny változás nem megy végbe a testükön, hacsak nem híznak vagy fogynak éppen. Igazán felnőttnek csak akkor számítanak, mikor már elérték a százhuszonegy nap-éves kort, és fontos kikötés, hogy legyen családjuk. Az öregedés csak kétszáz nap-éves koruk után veszi kezdetét, de hierarchia szempontjából az öregkort már korábban is elérhetik, ha dédunokáik már megszülettek. Az ötszáz nap-évnél idősebb medvék esetében aggkorról beszélünk.



Gúnynév: Ágytakaró

A medvék hierarchiája roppant egyszerű: vannak a gyermekek, a családtagok, a mindenki anyja, a családfő és az idősek, akiket tisztelni kell. Általában mindenben közösen döntenek, vagyis a családfő mindenkinek a véleményére kíváncsi, de végül egymaga dönt.


A kölykök csak nagy nehézségek árán tanulják meg az átváltozás menetét, mivel nincsen náluk semmilyen kiváltó erő. Esetükben nem jár olyasfajta fájdalommal, mint a vérfarkasoknak, inkább csak kellemetlenséggel. Fordítva alakulnak, mint a farkasok: először a bőrük kezd el tágulni, és ezt követik a belsőszervek, csontok. Telihold idején még kényszeresen alakot váltanak, de ez általában nem sokáig tart. (Érdekesség, hogy a medvék bármely más alakváltófaj tagjait képesek a családjukba fogadni, a kölyköket felnevelni.)

Már megértette az átalakulás mibenlétét, bármikor képes felvenni medveformáját. Ha kihozzák a sodrából, előfordul, hogy átalakul, de általában ezt már ebben a korban jól tudják kontrollálni. A gyógyítás képességét még csak tanulgatják, saját magukon nem képesek alkalmazni.

A vadász nem képes másokat olyan jól gyógyítani, mint más családtagok, viszont saját magát sokkal könnyebben, és mindenki másnál gyorsabban teszi egészségessé. Aludhat 5-10 éven át téli álmot, akár felkészülés nélkül is. Ez idő alatt akár halálos sebekből is képes felgyógyulni. Ha felbosszantják, sokkal könnyebben változik át, mint más medvék. Nagyobb, mint a többi családtag. (Ha a családfő meghal, akkor ideiglenesen a legidősebb vadászra száll ez a rang.)

A vándoroknak nincs fix tanyájuk, a világot járják, hogy tudást és tapasztalatot, esetleg letelepedési lehetőséget, feleséget keressenek maguknak. Mindenhol csak vendégek, sehol se családtagok. Jobb regenerációs képességgel rendelkeznek, mint a családok tagjai, de nehezebben gyógyítanak meg másokat. Részt vehetnek bármely család családi eseményein. Amíg nincs saját családjuk, nem képesek téli álmot aludni 1 évnél tovább.

Általában mindegyik helyi medve közül a legnagyobb, legerősebb, bár ezt egyesek vitatják. Nem rendelkezik hihetetlen gyógyító erővel, viszont könnyen regenerálja a saját testét. Megérzi bármelyik, a területén élő kölyök segélykérését, tartozzon az akár a saját családjához, akár más alakváltó fajokhoz. Képes ezt az érzetet átültetni a vadászok fejébe. (A gyakorlat ellenére nem csak férfiak lehetnek családfők.) Ha úgy dönt, képes másokat vérmedvévé tenni.

Mindenki anyja. Ő a család igazi vezetője, az egyetlen személy, aki bármikor ellent mondhat a családfő döntésének, amennyiben az a kölykök védelmét szolgálja. Az élete nagy részét a kölykök nevelése és az elesettek istápolása teszi ki. A gyógyítás képességében ő a legjártasabb, általában ő tanítja meg másoknak, hogyan kell másokon segíteni. Nem feltétlenül párja a családfőnek, lehet a nővére vagy az anyja is. (Ha nincs vadász a csapatban és meghal a családfő, ő örökli a rangot.) Képes embereket beharapni.

Általában sokat megélt, idős medvék, akiket már egyáltalán nem érdekel se a vándorlás, se a gyermeknemzés. Ők a medvék mesemondói. Lassú, általában jámbor népek. Előszeretettel tartanak fel bárkit a munkájában. Tudásuk tisztelni és becsülni való. Egyedül nem képesek felgyógyulni a sebeikből, másokat is csak nehézkesen gyógyítanak. Ha harcra kerülne a sor, képesek megfeledkezni a fájdalomról. Ilyenkor halálukig harcolnak.