Az emlékezetben úgy él, hogy kezdetben voltak az állatok, melyek közül felemelkedett az ember. Valamikor a prehisztorikus időszakban megjelentek természetfeletti képességekkel rendelkező lények. Ezek a nem is állat, nem is humán népek hatalmas erőknek parancsoltak. Képesek voltak egyetlen gondolattal hegyeket emelni, folyókat fakasztani csupán egyetlen mozdulattal, tüzeket lobbantani egyetlen szavukkal. Hatalmuk emberszem számára mérhetetlen volt. Azt mesélik, hogy ők hozták létre azokat az erőket, melyek ma is formálják a világot. Egyes elbeszélésekből arra lehet következtetni, hogy ezek a titánok embertelen külsővel rendelkeztek, míg mások éppen az ellenkezőjét írják le. Az igazság... Az igazság a múltba vész.
Teltek a hosszú évezredek, és e misztikus teremtmények ideje lassan leáldozott. Egyesek eltűntek, mások elkorcsosultak, keveredtek az emberekkel, veszítettek képességeikből, míg végül megjelentek a napjainkban is létező fajok.

A fajnevekre kattintva a hosszabb leírásokat olvashatjátok. Vagy az oldal végén található link gyűjteményen keresztül is gyorsan eljuthattok a leírásokhoz.

Ők azok, akiknek a bőrük ragyog a napfény hatására, ami nem jelenti azt, hogy nem lobbannak lángra egy idő után… Az arcuk szobor szerűen szép, testalkatuk karcsú. Kisugárzásuk magában hordoz valami fennköltet, nemesit. Létezésük kezdetén hatalmas fizikai erővel rendelkeznek, mely a koruk előrehaladtával egyre csökken. A hiedelmekkel ellentétben nem rendelkeznek örökléttel. Visszahúzható szemfogaik segítségével képesek áldozataikból táplálkozni. Nyáluk begyógyítja a kisebb sebeket, például azokat, amiket ők ejtettek.

Nagy hatalmú családokba tömörülnek, amik egymással háborúztak az évezredek során. Nem rendelkeznek születésükből adódóan vérszívásra alkalmas fogakkal, de szerezhetnek ilyen képességet az életük során. Három-négyszer annyi ideig élnek, mint az emberek, viszont kevesebb ideig, mint az előbbiek. Csak egy bizonyos életkortól, jellemzően 13-21 éves koruk között ébrednek valójukra; de különleges esetekben ráébreszthetik őket a családtagjaik korábban is. Ilyenkor a következő teliholdig el kell kezdeniük vérrel táplálkozni, különben nyáladzó zombivá változnak.

Majdnem kizárólag női tagokat számlálnak, létezésük születésükből fakad, és képtelenek bárkit is vámpírrá tenni. Nem különösebben rettennek meg a tűztől, mert annak nincsen rájuk nézve különleges hatása. A napfényen kevés időt eltölthetnek, de az bántja a szemüket. Képesek elbájolni, elcsábítani áldozataikat. Már gyermekkoruktól fogva szükségük van a vérre. Elsősorban hím nemű áldozatokat szednek, és nem különösebben csábítja őket más természetfeletti fajok vére. Általában kisebb csoportokban élnek: ott ahol egyet találsz, biztos találsz egy másikat is. Könnyen felismerhetőek a ragadozókra jellemző fogazatukról. A sztereotípiák alapján általában hosszú hajuk és hegyes körmeik vannak. Egyes tagjaik képesek bódító mérget juttatni áldozatuk bőre alá: harapásukkal vagy karmolásukkal, különleges esetben énekükkel. Az egyetlen vérivó faj, amelyik képes alakváltásra.

Általában az átlag emberi életkornál rövidebb ideig élnek, kivéve, ha megfelelő támogatót találnak maguk mellé. Legidősebb tagjuk jelenleg háromszáz esztendős. Életük során minden életszakaszt megtapasztalnak, ennek megfelelően életük elején inkább emberek, majd csak később kezdenek közelebb kerülni az ösztöneikhez. Általában azon a ponton változnak először át, mikor az életüket a legteljesebbnek érzik. Egy adott területen maximum 1-2 falkányi farkas él, a csoportok jellemzően szülőkből, gyermekeikből, és azok párjaiból állnak. Nem túl szapora jószágok. Vezetőjük egy alfa pár, mely hímből és egy nőstényből áll, általában előbbi képviseli az erőt, utóbbi a szelídséget. Jellemző, hogy a hím ereje megcsappan, ha elveszíti a nőstényét; ám ez utóbbi képes magának új párt kiemelni. Úgy is mondhatnánk, hogy az alfahím fejére a nőstény teszi fel a koronát. Azt, hogy ki lehet egy falka tagja és ki nem, jellemzően az alfahím dönti el.

Egy adott területen 1-5 családnál többet nem igazán lehet megtalálni. A családok lehetnek egy tagúak (általában hímek esetében) vagy 2-3 tagúak (egy pár, anyák és gyermekeik, testvérek). Csak nagyon ritka esetekben szaporodnak emberekkel vagy más fajok tagjaival, és még a fajtársaik között is képesek hosszan válogatni. Éppen ezért nem túl szapora népek, viszont ha egyszer megtalálták a társukat - habár nincsenek folyamatosan mellettük - jegyességük az idők végezetéig, vagy legalábbis halálukig tart. Életük jóval hosszabb, mint az embereké, átlag minimum száz-százhúsz évet élnek meg, de nem ritka, hogy öt-hétszáz éves kort is megélnek. Ebben segíti őket az a képességük, hogy hosszú álmot aludjanak, akár évtizedeken keresztül. Amellett, hogy erősebbek a vérfarkasoknál, hogy erejük az ifjú sidhe-k erejével vetekszik, kitartásuk sem kevés, és ormótlan mancsaik ellenére is képesek kifejezetten ügyesek lenni. Emellett jámbor jószágok, akiket elég nehéz kihozni a sodrukból.

Az alakváltók vérivói vegyes életkort képesek megélni, ugyanis minél több életerőt (vért) isznak magukba, annál tovább megőrzik fiatalságukat. A denevérek hosszú időn keresztül csak barlangokban éltek, csupán átutazóban jártak az emberek világában, sokáig elzárkóztak a civilizáció elől, mégis hamar megfertőzte őket az emberi világ, annak is egy különös része, amit egyesek demokráciának hívnak. Ugyanis a hatalmas 10-20-30 fős családokba tömörülő denevérek élén az idősek tanácsa áll. Egy ilyen családnak lehetnek halandó, alakváltó és állati családtagjai is, ugyanis egyaránt megértik mind az embereket, mind az állatokat. Legalábbis tudnak velük kommunikálni. Születhetnek emberi vagy állati alakban. Képesek a telepátiával vetekedő képességgel kommunikálni egymással, lényegében egy boly-tudattal rendelkeznek, melyből ha elég tapasztaltak, képesek szinte bármilyen információt elővarázsolni a megfelelő időben. (A kevésbé tapasztaltak viszont akár bele is őrülhetnek egy mélyebb búvárkodásba.) Ha egy denevér a vértelen életet választja, akkor születésének megfelelően emberi vagy állati élet hosszának megfelelő életet élhet, de azokon a napokon, mikor vért iszik, csak csekély mértékben öregszik. Harapásukkal képesek az embereket maguk közé emelni, de 16-18 évnél idősebb embereket csak roppant ritkán vagy mögöttes szándékkal tesznek magukhoz hasonlóvá.

Élhetnek magányosan, családban, falkában, de az biztos, hogy ott, ahol egy falka megtalálható, nem tűr meg hosszú ideig a területén idegeneket. Annak születnek, amik, de csak életük egy bizonyos szakaszában, általában valamilyen traumatikus élmény, ijedtség, adrenalin hatására változnak át először. Az őseik a világ bármely tájáról származhatnak. Lényegében csak kevés vérvonal maradt tiszta, így nem csoda, ha mondjuk két hiúznak gepárd gyermeke születik, egyáltalán nem merül fel a megcsalás kérdése. Bár régebben harcias viselkedésükről voltak híresek, ma már jobban kedvelik a fortélyokat problémáik megoldására. Vezetőjük a Khan, aki akár lehet nőnemű is. Viszonylag könnyen, és nagy kedvvel váltanak alakot, miután képessé váltak rá. Az alábbi nagymacska nemzetségek egyik fajának képesek felvenni az alakját: Phantera, Lynx, Puma, Acinonyx.

Az elsősorban Egyiptomból származó család a varázslók segítésére, az emberek védelmezésére hivatott. Állítólag azért születtek, hogy a varázslók lelkét megóvják a sötétségtől. Mára már nem csak a varázslók közvetlen közelében léteznek, főként, mivel a papok, akiket korábban szolgáltak, eltűntek az idők végtelenjében. Különleges képességeik közé tartozhat, hogy képesek látni a holtak lelkét, előre megérezni bizonyos eseményeket, felismerni az egyes lényeket, az emberek szemébe nézve olvashatnak azok gondolatai között. Nem hatnak rájuk a bájoló képességek. Nehezen képesek alakot váltani, mely sok erejüket emészti fel. A mágikus napok alkalmával viszont nem szenvednek ilyen nehézségekben.

Az emberek mindig is voltak, vannak, lesznek. A szaporaságuk elképesztő, bár nem ez az egyetlen előnyük. Különleges adottságokkal nem rendelkeznek, kedvességük gyakran mégis a medvékével vetekszik. Hevességük a farkasokéval, bölcsességük - rövid életük ellenére- gyakran még az idős Ailurosz-okat is megszégyeníti. kevesen tudnak ugyan a természetfelettiek létezéséről, ám mégis, fontos szerepet töltenek be politikájukban. A Kiválasztott tevékenyen befolyásolhatja a város életének alakulását a Választás évében, a Figyelők pedig gyakran olyan bajkeverők létét is észreveszik, ami a nem-emberi rendfenntartókét elkerüli. Nem szabad lebecsülni hát az emberek szerepét a sötétség világában sem!

Az alább leírt fajok jelenleg sem NJK-ként, sem JK-ként nem elérhetőek a játékosok számára. Fontos azonban megemlíteni őket, tekintve, hogy a világ alakulásában nem kis szerepet kaptak. Később előfordulhat, hogy egy-egy kaland folyamán a játékosok számára is elérhetővé válnak majd, az oldal aktivitása, és az igény függvényében.

Halottak. A szó majdnem minden értelmében. Sápatag, ráncos arcuk már nehezen tükröz bármiféle érzelmet, de ez nem is csoda, hiszen ezek már csupán emlékekként élnek bennük. Hideg logika és számítás vezérli a halált megtagadó szörnyeket.  Árnyakká váltak, pontos, precíz ragadozókká. Nagyobbra tartják magukat bárkinél, hiszen nem kötik már őket az érzelmek kiszámíthatatlan láncai. Csak az az átkozott nap ne kelne fel minden reggel...

Nem szeretnénk túl sok mindent elárulni egyelőre a fajról, ám úgy érezzük a kép (a leírásnál) máris sokat sejtet képességeikről. Bár részben alakváltó fajról van szó, az algolokhoz hasonlóan ők is különlegesebbek, éppen ezért nem vérrókákról beszélünk.

Nevük sokat sejtető, hiszen olyan sok népcsoportban bukkan fel alakjuk. Mégis, hogy pontosan mit is takar? Mire is képesek? Ezernyi mese, ezernyi rege szól róluk, ám mind más, és más. Talán, ha egyszer visszatérnek a sötétség homályából, ha egyszer ismét suttoghatják a természetfelettiek nevüket, akkor kiderül mi az igazság, és mi az, amit csupán az idő szőtt a történet szálai közé.

Ők voltak a legerősebbek... A legjobbak, a legcsodálatosabbak... a legarogánsabbak... és mégis eltűntek. Elvesztek az idő homályában, de hová? Miért nincs híre róluk senkinek? Az Ailuroszok epekedve várják visszatérésüket, de még ők sem tudják, hogy ez két év, vagy két évszázad múlva következik-e be. Már ha egyáltalán visszatérnek még.