Az összes alakváltó faj közül talán a legismertebb a vérfarkasoké, ami nem is véletlen, ugyanis ők a legérzékenyebbek a változásra. Rengeteg régi történet kering veszett, tébolyodott farkasokról, amik emberekre támadtak. Talán igaz, talán nem, hogy elsőként voltak azok között, akik összekötötték az állatokat az emberekkel.



Kiemelkedő fizikai erejük koruk előre haladtával csak egyre növekszik. Érzékeik fejlettebbek, még emberi alakjukban is. Megfelelő tapasztalattal megtanulhatják, hogyan lehet a farkas alakját fájdalommentesen és gyorsan felvenni. Mivel falkába tömörülve élnek, ezért rég megtanulták: egységben az erő. Ha már egyszer átváltoztak, az embereknél sokkal lassabban öregednek.



Általában elég temperamentumos, vad népség. Eleinte kötődnek a teliholdhoz, viszont, amikor már nem, úgy ha elpattan a fejükben a húr, könnyen alakváltásba kezdhetnek. Az ezüst könnyebben sebzi őket, ezen felül pedig pusztán, ha a bőrükkel érintkezik, allergiás reakciót kelt. Az ezüstportól akár meg is fulladhatnak. Ha nincsenek falkában, a lelkük sorvadni kezd, amibe vagy beleőrülnek vagy / és belehalnak.








Ha a szüleid valamelyike vérfarkas volt, akkor esélyed van arra, hogy te is azzá válj, bár nem törvényszerű. Az első átalakulásod valamikor 13 és 21 éves korod között fog megtörténni, viszont nem biztos, hogy éppen magasan lesz a hold rád ragyogtatja a legszebb arcát. Bármilyen, túl nagy feszültséget, izgalmat, haragot szülő esemény adhat okot arra, hogy megtörténjen az első átalakulásod, ami szinte biztos, hogy rémesen fájdalmas lesz, és nem biztos, hogy sokra fogsz emlékezni az eseményből. Ha nem születtél vérfarkasnak, akkor akár meg is marhatott az egyik idősebb. Ebben az esetben már órákkal később megérzed a falka hívását (hiányát), és idegenkedsz mások területének közelségétől. Várhatóan a következő telihold alkalmával kölyökkorba lépsz. (Vagy meghalsz, ha nem találod meg a falkát vagy a vezér nem fogad el.)




A gyermek és tinikort összességében maximum huszonegy éves koráig tart, és ez idő alatt pontosan úgy öregszik, akár az emberek. Az átalakulást követően a Kölyökkorba lépnek, legkorábban tizenhárom esztendős korukban, mely időszak alatt az emberi léptéknél már lassabban öregednek, de ez még nem számottevő. Az ifjúkorba nagyjából harminc-harminchárom esztendősen kerülnek, innentől kezdve egyértelműbb a változás, ugyanis, ha falkában maradnak, akkor nagyjából nyolcvan esztendős korukig, alig öregszenek annyit, mint egy ember huszonhét-harmincöt éves korára. Felnőtt korúnak a nőstények attól fogva számítanak, függetlenül attól, hogy a testük milyen fejlettségi szinten van, ha már született gyermekük. A férfiak ezzel szemben nagyjából nyolcvan esztendős korukra érik el ezt a korszakot, mely tart egészen megközelítőleg százkilencven-kétszáz éves korukig. Ereje teljében csupán az alfapár maradhat sokáig, esetükben ugyanis az öregkor csupán harminc-negyven évvel később kezdődik, ha nem kergetik el őket a falkából. Nagyon kevés vérfarkas lép be az agg korba, mely nagyjából kétszázhatvan-kétszázhetven éves koruktól tart egészen halálukig.




A farkasok egyedül gyengék, ráadásul nem is szeretnek így élni. Általában az a farkas, aki kiválik a csoportból, elkezd kívül-belül elsorvadni, ezzel emberi szintűre redukálni a teljes élettartamát. Azonban, ha egy farkas falkában él, akkor az élete is hosszabb lesz. Kiváltképpen igaz ez az alfára, akit lényegében az tesz naggyá és erőssé, hogy mennyien hallgatnak a szavára, mennyien tartoznak a falkájába. (Ha nem ölik meg őket, akkor átlag 260-300 évig élnek. Az az alfahím, akit kivernek a falkából, valószínűleg hamar meghal, ha nem talál magának másikat.)


Gúnynév: Veszettek, Kutyák, Ágyelők

Falkáikban nincsenek nyugodt időszakok. Ha éppen nem harcolnak senki ellen sem, akkor belső viszályok tartják fenn a csoport dinamikáját. Az alfahím sosem lehet teljes nyugalomban a pozícióját illetően, még ha a nősténye biztosítja is teljes támogatásáról.

Minden kölyök kényszeresen alakot vált telihold idején, habár első alakváltásuk nem kötődik ehhez az eseményhez. A változásuk hosszú órákig tart, rettenetes fájdalommal, hangos csont ropogással edzi meg az elméjüket. Az érzékeik elkezdenek lassan kiélesedni, de még csak kevéssel jobbak az átlag emberinél. Képesek megismerni a saját és más fajok területeit, amennyiben azok hagyományos módon jelölnek. Ha korábban valamely érzékszervük nem működött elég jól, akkor tapasztalhatnak hirtelen kiugró változást. Gyorsabban gyógyulnak, mint az emberek, kisebb sebeik pár órán belül teljesen eltűnnek.

Általában a kölykök pesztrálásával vagy hétköznapi feladatokkal foglalkoznak. Nem érnek fel a harcosokhoz, de talán egyszer majd az válhat belőlük. A telihold idején kényszeresen alakot váltanak, viszont az alfanőstény enyhítheti, megszüntetheti az ilyenkor jelentkező fájdalmukat. Ha bajba kerülnek, képesek jelzést küldeni az alfának, aki mintegy megérzi, hogy melyik irányban és ki jutott bajba. Egyedül nem képesek alakváltásra, csak csoportban, kivéve, ha felbosszantják őket, mert ilyenkor ritkán, de előfordul, hogy egy-egy tagjuk elkezd átalakulni.

Az alfapár kölykei bármilyen korban ebbe a csoportba tartoznak, legyenek akár már harcosok, vagy még csak ifjak, vagy trón várományos hercegnők. Már az első átalakulást követően ösztönösebben változnak, ebből adódóan sokkal kevesebb fájdalmat élnek meg más társaiknál. Nem feltétlenül vannak teljes hűséggel szülőik iránt, és ez miből nem látszik jobban, mint abból, hogy ha már elég idősek, képesek ellenállni atyjuk kényszerítő erejének.

Ezt a rangot elsősorban hímek birtokolják, ritkán kerülnek közéjük nőstények. Már farkasbőrbe bújhatnak bármikor, viszont még mindig lassan és fájdalmasan változnak át. Talán éppen ez adja az ő erejüket is, hiszen a fájdalomból származó bosszúságot felhasználhatják ellenfeleik ellen. Ha az alfahím áldásával harcolnak, akkor képesek egy ideig tolerálni a sebesülésekből származó fájdalmat. Gyorsabban regenerálódnak, mint a többiek.

Az alfahím legerősebb támogatója, lényegében a jobb és bal keze egy személyben. Az összes többi társánál hűségesebb, lényegében bármit megtenne az alfahímért, még az életét is feláldozná érte. Ha olyasvalaki hívja ki az alfát egy küzdelemre, akit az nem tart a harcra érdemesnek, akkor a béta áll ki helyette. (A béta csak ritkán öli meg a fajtársait.) Képes embert beharapni.

Általában egy vagy több farkas viseli ezt a rangot. Azon különleges egyedek tartoznak, lényegében kortól függetlenül (falkatag szint után) ebbe a csoportba, akiket valamilyen különös oknál fogva nem érint meg a csoport belső dinamikája, vagyis egyáltalán nem érdekli őket a rangsor. Általában rendelkeznek egyfajta különleges perspektívával (pl. bölcsességgel), mellyel az alfák munkáját tudják segíteni. Nem ritka, hogy tanácsokkal látják el a vezetőt, ahogy az sem, hogy a gyerekek nevelésében segédkeznek. (Erre a rangra kerül az a nőstény is, aki lemond az alfa pozícióról, de nem kívánja elhagyni a falkát. Ugyan ez történhet a kiöregedett hímmel is, ha nem hal bele a vezérváltásba.) Nem váltanak olyan könnyen alakot, mint a harcosok, és talán nem is szeretnek annyira farkasbőrbe bújni. Nem rendelkeznek az alfa felé igazán semmiféle hűséggel (bár általában szemtől szembe nem mondanak ellent neki). A regenerációjuk éppen olyan lassú, mint a falkatagoké.

Egy személyes pozíció. Mindenki nővére, anyja, nagyanyja, dédanyja egy személyben. Hatalma elsősorban abban rejlik, hogy képes lenyugtatni fajtársait, megakadályozni a folyamatos, véget érni nem akaró acsarkodást. Ha egyszer elfogadott maga mellett egy hímet, akkor csak nagyon ritka, kivételes esetekben taszítja el magától. Számra első és legfontosabb a falka. Jelenlétével, gondoskodásával meggyorsíthatja a pihenő sebesültek és betegek gyógyulását. Képes embert beharapni.

Egy személyes pozíció. Kérdés sem fér hozzá, hogy a piramis csúcsán az a hím kell, hogy álljon, amelyik a legkitartóbban udvarol az alfanősténynek, és mind emellett képes elverni maga mellől az összes ellenfelét. Az igazi hatalmát mégsem saját képességei adják, hanem maga a tény, hogy a falkája támogatottságát élvezi, azon paradoxon ellenére, hogy rendszeresen akadnak kihívói. Lényegesen nagyobb farkassá változik át, mint a falka többi tagja, és az érzékei is sokkal kiélezettebbek. Megérzi a falka minden tagjának hívását. Képes rákényszeríteni másokat arra, hogy alakot váltsanak, akár akarják, akár nem.
Képes embert beharapni.