Azt tartják magukról, hogy mindenkinél szebbek és nemesebbek. Talán nem is tévednek (akkorát). Megbabonázó szépségüket csupán nehezen képesek palástolni az emberek előtt. Ahol csak járnak felfigyelnek a jelenlétükre, hallgatnak rájuk. Híres vezetők és szónokok kerültek ki a soraikból, amikor még nyíltan, bár már akkor is elég nagy feltűnést keltve járhattak az emberek között.

A Sidhek, akárcsak bármelyik másik vérivó faj, bármelyik életszakaszában dönthet úgy, hogy vámpír lesz, habár a vámpírrá válást a Sidhe nép kimondottan modortalanságnak tartja. A vámpírokat, ritka kivételektől eltekintve nem szokták meghívni a báljaikra, és kitagadják őket a családjukból is.



Gyorsabbak, ügyesebbek, jobb az állóképességük, erősebbek az embereknél, de nem feltétlenül okosabbak is. A szépség nem mindig jár együtt az intelligenciával, bár ez rájuk csak ritkán igaz. Azt tartják magukról, hogy vezetésre születtek, éppen ezért ehhez kapcsolódó képességekkel rendelkeznek. Az összes vérivó faj közül rájuk a legjellemzőbb az a tulajdonság, hogy hosszú életük folyamán sokáig megőrzik ifjúságukat. Képesek mások szeme elől elrejteni, mintegy láthatatlanná tenni sérüléseiket. A sebeik mindig tökéletesen gyógyulnak, ezért nem marad heg a testükön. Nem éreznek nagyobb vágyat az emberi vér iránt, mint bármely más vér iránt. Idősebb korukra már csak nagyon ritkán isznak vért.



Fiatalabb korukban rengeteg vért képesek inni, éhségük szinte kielégíthetetlen. Ezért is nagyon vigyáznak ifjaikra. Ritkán szaporodnak, csak kevés utódot tudnak felnevelni. (Talán azért, mert gyakoriak a rokonházasságok.) Általában lenéznek minden más fajt.






Szerencsés esetben annak születsz. Lesz házad, rangod, családod. Szerencsétlen esetben valaki azzá tesz. Nem lesz se házad, se rangod, és talán még családod se. Az ilyen fattyakat mélységesen elítélik, akárcsak a családon kívüli ivadékokat.



A Sidhe faj tagja átlag tizenhárom esztendős korukig csupán gyermeknek számítanak. Ebben az időszakban még a vért sem éhezik, bár ez nem jelenti azt, hogy a szüleik már nem kezdték el őket hozzászoktatni a vér ízéhez. A tizenharmadik életévet általában nagy ünnepléssel, a Gyermekbállal zárják, mely egy városi, közösségi esemény a Sidhek körében. Ám a kölyökkorba csak az éhség, a ragyogás első napját követően kerülnek, melybe legkésőbb huszonhárom éves korukig tartoznak. A lányok ezen életévükben Első bálozók lesznek, mellyel lényegében a család bevezeti őket a felsőbb körökbe, valamint eladósorba kerülnek. A fiatal fiúk ezzel szemben a huszonnegyedik életévükben, vagyis ifjú koruk kezdetén ünnepelnek először, és eddig a korig nem is léphetnek be bálokra. Az ifjú férfiak összejövetelén nők nem, viszont más nemes vérivó fajok tagjai részt vehetnek. A fiatalok nagyjából hatvanadik életévükkel lépnek a felnőttkorba, habár ezt már nem szokásuk hatalmas bállal megünnepelni: ott van helyette a házasságuk, a gyermekeik várása és születése. Átlag százötven éves korukig felnőttnek számítanak, de az is előfordulhat, hogy korábban jelenik meg az első ránc az arcukon. Ezt követően nagyjából harminc-ötven év alatt eléri őket a vég. Az eddig ismert legidősebb korában meghalt Sidhe háromszázegy éves volt, és nem akart vámpír lenni...




Gúnynév: Vegák

Érzékei messze az emberek fölé emelik őket, bár nem vetekedhetnek az egyes alakváltó fajokkal. Nem lesz például olyan hallásuk, mint egy denevérnek, aki akár csukott szemmel is képes bárhová odatalálni, és olyan képességgel se rendelkeznek, mellyel láthatnának a sötétben.

A sidhe az egyetlen vérivó faj, mely rendelkezik azzal a képességgel, hogy az átváltozását követően, azonnal megsokszorozza testi erejét, ezzel minden hasonló korú vérivó fölé kerekedve. Ám a kezdeti előnyük később hátrányukká válik, ugyanis ahogy öregszenek, egyre gyengébbé válik a testük, függetlenül attól, hogy beléptek-e már az öregkorba.

Csak csekély mértékű természetfeletti regenerációs képességgel rendelkeznek, egy kis maradvánnyal még abból az időszakból, mikor még nagyobb hatalmú lények voltak, ám ez a képesség pusztán egy kicsivel gyorsítja az emberekéhez képest vett gyógyulási sebességüket. Lényegében, olyan, mintha nem is lenne természetfeletti képességük, csupán egészségesebb immunrendszerrel rendelkeznének, mely jobban kiállja az idő próbáját. Viszont, hogy a szépségük hosszú ideig töretlen maradjon, a sebeik is mindig tökéletesen forrnak össze, egyetlen karcolás sem marad bőrükön, még azok a sebeik is eltűnnek, melyeket gyermek korukban szereztek. A végtagjaikat nem képesek visszanöveszteni, mint egyes állatfajok egyedei, ám ha valaki megfelelően visszavarrja az elhagyott végtagjukat, akkor, mire meggyógyul, olyan lesz, mint új korában.

Egy kevés koncentrációt igényel csupán ez az illúzión, szemfényvesztésen alapuló képesség, mely arra hivatott, hogy ha egy sidhe harc közben megsérülne vagy éppen lábadozna egy betegségből, akkor elfedhesse a szépségét próbára tevő hiányosságait. Ez nem csak arra jó, hogy jobb látványt nyújtson a környezetében jelenlévők számára, hanem arra is, hogy megtévesszen másokat állapotát illetően.


A képesség ezen szintjéből gyakran több hátránya származik a sidhe-knek, mint haszna, mert ettől fogva olyankor is felfigyelnek majd rájuk mások, amikor ők talán az egyáltalán nem akarják. Kisugárzásuk nemesivé válik, így ameddig nem játsszák el mások bizalmát, addig mindenki megbízhatónak tartja a sidhe-t.

A képesség nem rabolja el hosszú időn keresztül a nézőközönség figyelmét, de kiváló a képesség arra, hogy ha például belépsz egy terembe, azonnal magadra vond mások figyelmét. Vagy, ha rakoncátlan gyermekeid nem akarnának hallgatni a szavadra, azon nyomban magadra terelheted tekintetüket.

Hosszú-hosszú évszázadok alatt fejlesztették ki ezt a képességet, mellyel lényegében a vérükbe itták nemesi mivoltukat, mellyel képesek ellenfeleiket megakadályozni abban, hogy szembe szegüljenek az akaratukkal. Ez a képesség nem csupán arra jó, hogy használója szó szerint egyetlen pillantásával megakadályozza, hogy valaki „visszapofázzon” neki, hanem arra is alkalmas, hogy a támadó szándékú ellenfelét megakadályozza cselekedetében, mint egy pajzsként maga elé emelni nemesi természetét.

A képesség ezen szintjén már effektívebb a képességed, bár még mindig nem eléggé. Mint ahogyan azt neve is leírja, rövid utasításokat adhatsz másoknak azzal kapcsolatban, hogy mit cselekedjenek.

A képesség ezen szintje a Parancs továbbfejlesztett változata, mellyel azt érheti el az alkalmazója, hogy az áldozata szó szerint azt tegye, amit ő szeretne. Általában a szolgálóikkal szemben szokták alkalmazni ezt a képességet, azzal a céllal, hogy minden tökéletesen működjön.

Ezen a szinten már képes vagy akár arra is, hogy elfeledtess bizonyos dolgokat másokkal. Például a szolgálóddal azt, hogy milyen feladattal bíztad meg, így habár elvégzi a feladatot, bárki kérdezi, hogy mit csinál, ő nem fog tudni rá válaszolni. Vagy elfeledtethetsz vele konkrét emlékeket is, de ne felejtsd el, hogy mások fejébe belelátni nem tudsz, így csak azt feledtetheted el vele, amiről neked is tudomásod van.

Többségük nemes. Családokba tömörülnek. A családokat a családfő vezeti. Az egy adott helyen legnagyobb hatalommal bíró családot herceginek nevezik, mindenki más csak gróf vagy báró lehet... Gondolom mondanom sem kell, hogy még mindig nem felejtették el a hűbéri rendszert.

Mindenki nemes a családban. Valamennyire még ő is.

A legalacsonyabb igazi nemesi rang. Talán már tett ő vagy a családja valamit azért, hogy a köztudatba beépüljön a nevük.

Jó kapcsolatrendszerrel rendelkezik, de többnyire csak a helyi családok ismerik a nevüket, kivéve egykét kereskedelmi partnert.

Akár képviselheti a családokat a Felsőházban. Más városokban, országokban is ismerik a nevüket. Tehettek valami fontosat azért, hogy ilyen magas szintre kerültek az évszázadok során.

Az egész világon mindenhol ismerik a családot, talán még a karakter nevét is. Fontos szerepet vállaltatok a történelem alakulásában is, habár lehet, hogy erre a könnyen felejtő embernépek már nem emlékezhetnek. Csak nagyon kevesen hordják magasabban az orrukat.

Vagyis a helyi hercegi család vezetője viselheti.