Basel Day & Night
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

 

 Ember - Mathias Crowe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Mathias Crowe
Mathias Crowe


Ember

Tartózkodási hely: : Basel
Foglalkozás: : (Akt)fotós (Magnum Photos)

Ember - Mathias Crowe Empty
TémanyitásTárgy: Ember - Mathias Crowe   Ember - Mathias Crowe Empty2015-05-02, 15:11



Mathias Crowe
"Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel"
by Robert Capa

Faj:
Ember
Rang: -
Politikai csoport: (Amit az asszony mond.)
Városi tisztség: Polgár
Született: United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland, Cambridge; 1988. január 11.
Valós kor: 26 év
Látszólagos kor: 26 év
Foglalkozás: Photographer, ex-figyelő (vagy exfigyelő?)
Play by: Jamie Dornan


Kiegészítések

Család: A családom az UK-ból származik, már elég régóta tagjai vagyunk a Figyelőknek. Pár évtizeddel ezelőtt helyezték át a nővéremet ide, és én hamarosan jöttem utána.
₪ Gregor Crowe (apa): ~ 70 év, Ember, él, sajnos nagyon ritkán látom a szüleimet, mivel nagyon távol, élnek
₪ Elisabeth Crowe (anya): ~ 70 év, Ember, él, sajnos nagyon ritkán látom a szüleimet, mivel nagyon távol, élnek
₪ Isabelle König / Crowe (ex-feleség): ~ 30 év, Ember, él, még szinte gyerekek voltunk, együtt nőttünk fel, miattad indult el a fotós karrierem, rengeteg képet készítettem rólad, szerettük egymást, aztán a láng idővel kihunyt... Barátok maradtunk vagy nem? Az ilyen ügyekben mindig a csajoké az utolsó szó.
Ismerősök:
₪  Isaak König (Figyelő, sógor): 30-50 év, Ember, él. Már elég hosszú ideje ismerjük egymást, hiszen míg meg nem halt, addig a nővérem férje voltál. A gyermekeid nagybátyja, egyiknek talán a keresztapja is vagyok.
Rövid távú célok: Első sorban nem akarom elszúrni az új, friss házasságomat. Egyenlőre próbálom újra megtalálni a helyemet a világban, most hogy meghoztam ezt a nehéz döntést és kiléptem a Figyelők köréből.
Hosszú távú célok: Talán majd egyszer a távoli jövőben szeretnék egy gyereket. Azt még nem döntöttem el, hogy világ életemben ember akarok-e maradni. Egyenlőre még azt is csak alig dolgoztam föl, hogy teljesen elcsavarta a fejemet egy természetfeletti lény.


Ide jön az elõtörténeted

Az íróasztalomnál ülök éppen, szinte elbújtam a monitor mögött, mikor a szemem sarkában megpillantottam A Két Formás combot. Jó szemem van az ilyesmihez. Ha éppen egy kávézóban meresztettem volna becses hátsó felemet, akkor biztos, hogy teszek valami megjegyzést arra, hogy szívesen felvinném a galériámba elkattintani pár fényképet. Ám nem egy kávézóban voltam, valahol a főúton, hanem a munkahelyemen. Márpedig ott nem szívlelik az ilyesfajta magatartást. Van valami szabályzat vagy valami ilyesmi, abban meg írnak pár szót valami olyasmiről, hogy munkahelyi zaklatás. A munkatársaim szerint pedig már a pillantásom kimeríti ennek a fogalmát. Persze.... Ezt tudom. Hogy a mosolyom mindent elárul, de... Mivel A Formás Lábak nem akartak tovább menni, ezért megcsapta az orromat az a gyanú, hogy akarnak tőlem valamit. Az érzés természetesen kölcsönös volt. Én is szívesen... Felemeltem a fejemet és egyenest abba a zöld szempárba néztem, amelyik után alig egy héttel ezelőtt leskelődtem. Az arcomról azonnal lefagyott a kaján vigyor, és a fal biztosan sötétebb árnyalatú fehéret öltött, mint én akkor. Az adrenalin elöntötte az ereimet, mintha az előttem álló szőke ragadozóról az sírna le, hogy a következő vacsorája leszek, pedig a csinos ajkak mögött nem éhségről árulkodó fogak villantak elő, hanem egy köszöntés.
- Jó napot! - Nyújtotta a kezét, amire én kényszeredetten felálltam, még mielőtt folytathatta volna. - Yekaterina Ivanna Petrov vagyok! - Bemutatkozott, miközben már egymás kezét ráztuk. Habár arra számítottam, hogy összetöri az ujjaimat, a finom ujjak egészen emberi erejű, már-már barátságos szorítással kulcsoltak át erre a rövid időre. - Lenne önnek egy ajánlatom. - Azonnal a lényegre tért, nem várta meg, míg én is elrebegem a nevemet. Tehát ez az információ már a birtokában van, vontam le a bonyolult következtetést az eddigi jelekből.
- Hm. - Ami azt illeti, nekem is lett volna egy ajánlatom, például az, hogy sétáljon ki azon az ajtón, amin bejött és felejtse el azt, amit valójában akar. Mert azaz igazság, hogy a gatyámba csináltam. Még soha eddigi életemben egyszer se kerültem közvetlen kapcsolatba egyetlen természetfeletti lénnyel sem. A tenyerem izzadni kezdett, ezért gyorsan a zsebembe süllyesztettem. - Milyen ajánlatról lenne szó? - Tettem fel a nagy kérdést, amint magamhoz tértem a kis képzelgésemből arról, amint kifelé riszálja a fenekét.
- Fényképekről. - Egy apró sejtelmes mosoly jelent meg az ajkain, amire az agyamban sebesen kezdtek pörögni az ötletek, hogy vajon mit akarhat igazából, mi az, ami e felületes beszélgetés mögött várható rám. Valószínűleg a homlokomat ráncolhattam, mert megmozdult a szemöldöke. Igen, hajlamos vagyok a merengésre. Ez amolyan művészi sajátosságom, mint egy védjegy. De most nem bocsátkoztam bele ennek magyarázatába, inkább összeszedtem magamat, hogy valami emberit nyöghessek ki. És szólt szám, és fájt is utána a fejem.
- Ez egy elég meglepő fejlemény ms. Petrov. - Jegyeztem meg elég jól hallhatóan ahhoz, hogy az ablaknál ülő mindig túl kíváncsi munkatársam prüszköljön egyet, hogy visszafogja nevetését. - Engem nem szoktak ilyen ügyekben keresni. - Megjátszott szomorúsággal ingattam a fejemet, abban reménykedve, hogy majd valaki mást fog keresni helyettem, de ez a nő... ez csak mosolygott.
- Valóban? - A hangja, olyan volt, mint éhező gyermek előtt húzott mézesmadzag. - A főnöke azt mondta, hogy ön alkalmas a feladatra. - A zárt iroda irányába emelte a tekintetét, mintha ezzel próbálná sugallani, hogy mindketten tudjuk, hogy kiről van szó. És később kiderült, hogy tényleg mindketten tudtuk. Erre a szemöldökeim önállóan válaszoltak, mert felszaladtak majdnem a homlokom közepére.
- I-igen? És miről lenne szó? - Kezdtem magamat hülyén érezni, amiért hülyének tettetem magam. Itt ez a jó nő, csak nagy sajnálatomra az érinthetetlen kategóriába tartozik. Ráadásul valószínűleg tudja, hogy én voltam az, aki utána leskelődött azon a hűvös éjszakán. Ebből pedig logikusan következnie kell annak, hogy nem véletlenül keres engem. Sose hittem a véletlenekben, a szó nem spirituális értelmében. Talán a fényképeket akarja tőlem megszerezni, és így próbál a zsákjába csábítani, hogy aztán összekösse egy madzaggal a zsák száját és a patakba vessen, mint gonosz emberek az újszülött kiscicákat.
- A portfóliómról. - Válaszolta, és olyan széles mosollyal, hogy attól a szemöldökeim még magasabbra szaladtak, pedig azt hittem, hogy ennél följebb már nincsen. És mégis volt. A kaján vigyor csak azért nem ült ki újra az arcomra, mert túl meglepett voltam hozzá. Miféle kéjgyilkos-macska-egér játékot akar ez a némber velem űzni?
- Tehát aktot szeretne? - Mert általában engem ilyen ügyekben szoktak keresni vagy ajánlani. Most rajta volt a sor, hogy megzavarodjon. És ebből nekem úgy tűnt, hogy első elképzelésemmel jó nagyot tévedtem. Vagy hogy mindketten tévedtünk. Egy zavart pillantás innen, közben egy zavart pillantás onnan. Egy zavart mosoly itt, egy zavart mosoly ott.
- Nem. - A vörös pír sok mindent elárult az arcán, de arra a kérdésre nem válaszolt, hogy mit akart igazából tőlem. Bár már erős kételyeim voltak arról, hogy jól tippeltem-e elsőre. Mert valljuk be őszintén, hogy az mégis csak megnyugtató volt valahol, hogy még nem nézett utána annak, hogy ki is lennék, mi van az ismert név mögött.
- Nem? - Visszakérdeztem meglepetésemben. - Akkor elnézést. - Szólaltam meg egy lélegzetvételnyi szünet után, majd félre is pillantottam, ki azokon a hatalmas ablakokon. - Már ne vegye sértésnek, de... - Pillantottam vissza rá.
- Ügyvéd vagyok. - Szúrta közbe, még mielőtt bármilyen megjegyzést mondhattam volna a megjelenésére. Valószínűleg sejthette, hogy milyen gondolatok keringenek a fejemben, mikor egy nőre pillantok. Azokra a gyönyörű formás testekre, amiket ez a borzalmas modern világ arra kényszerít, hogy elrejtsenek mindenféle díszes göncökbe, hogy aztán a férfiszív epekedve várja, hogy végre levessék.
- Rendben. Rendben. - Emeltem fel a kezeimet védekezően. - De ha csak egy-két egyszerű fényképet akar az önéletrajzába, akkor miért éppen engem keresett meg? - Tártam szét a karjaimat, mert legjobb védekezés a támadás. Ezt már nagyon sokan leírták sok helyen, szóval biztos igazuk kell legyen. Bosszúság futott végig az arcán, az a fajta, amit úgy lehetne egy mondatban kifejezni, hogy: „mi nem fogunk jól kijönni egymással”.
- Önt ajánlották. - Jelentette ki, majd határozottan hozzá tette, hogy: - De ha nem, nem. Nincs nekem időm itt vitatkozni. Majd keresek mást, aki elvállal egy ilyen egyszerű feladatot. - Amilyen határozottan beszélt, olyan határozottan fordított hátat, hogy aztán A Hosszú Combok tulajdonosaként kopogó magassarkú cipőjében, formás fenekét riszálva elinduljon kifelé. Az alsó ajkamba haraptam.
- Várjon! - Szóltam után, majd felkaptam a kulcsaimat az asztalról. Ő pedig csak tovább távolodott. - Vállalom! - Indultam meg utána, felkapva a táskámat a földről. - A harmadikon van műtermem. - Ezt már akkor mondtam, mikor mögé értem. Ő csak hátra pillantott, és olyan elégedetten mosolygott, hogy bosszúsan ráncolni kezdtem a homlokomat. Palimadár vagyok.


Vissza az elejére Go down
Yekaterina Ivanna Petrov
Yekaterina Ivanna Petrov


Vérmacska Khan
Adminisztrátor


Tartózkodási hely: : Basel
Foglalkozás: : Ügyvéd (Magnum Photos)

Ember - Mathias Crowe Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ember - Mathias Crowe   Ember - Mathias Crowe Empty2015-05-03, 20:48

Gratulálok, elfogadva!

Mathias, nem gondoltam volna, de cukibb lettél, mint képzeltem! *-* Nagyon tetszik ez az első találkozás, és már alig várom, hogy folytassuk, mert jó lenne tudni, mi történt ezek után! Hangulatosan írsz, de ez azt hiszem nem újdonság. Smile

Most már lefoglalhatod az avatarodat!
Személyes dolgaidat itt tárolhatod: Mathias Crowe
Csatlakozhatsz hozzánk Facebookon is!

Vissza az elejére Go down
 

Ember - Mathias Crowe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ember - "A tudatlanok"
» Ember - Reiko Wakahisa

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Basel Day & Night :: Világleírás :: Elfogadott karakterek :: Ember-