1919. szeptember 29-én falkám nő tagjainak jelenlétében jöttem világra, ahogy akkoriban szokás volt. Édesanyám nem először fogadta magába apám magvát, hogy méhe gyermekkel adózzon az egykor még csak halandóként születő férjének. Fivéreim és nővéreim örömmel üdvözöltek a családban. Boldog gyerekkorom volt, szerető falkában nevelkedtem.
1932. március 14-én, csupán tizenhárom évesen váltottam alakot először, a korombeliek között elsőként. Átváltozásomat nem a telihold hozta, hanem egy szerencsétlen baleset, melyben több barátom is a másvilágra költözött. Csupán én éltem túl, az ösztöneimnek köszönhetően. Egy dühvel és csalódásokkal teli időszak vette kezdetét az életemben, melybe ráadásul egy világháború is beleszólt.
1939-ben csatlakoztam két kortársammal együtt a francia hadsereghez, egy idősebb vérfarkas (Peter) hívására, aki egy időre a falkavezérünk lett. Ez majdnem teljes öt évnyi távollétet jelentett a várostól, és az igazi falkánktól is, de Petert hamar megölték a fronton, mivel megállíthatatlannak képzelte magát. Habár később még volt alkalom, hogy összecsapódtam ez idő alatt olyan farkasokkal, akikkel egy időre egy falkát jelentettünk, az ilyen szövetségek nem voltak hosszú távon tarthatóak. Sokan meghaltak, sokan elszöktek, másokat áthelyezett a katonaság. Betegen, leharcoltan, fáradtan, a halál határán tértem vissza.
1945. március 4-én már a kórházban lábadoztam, mikor Baselt lebombázták a Szövetségesek, mert hihetetlen módon összekeverték egy másik várossal. Szerencsére az esemény nem követelt halálos áldozatokat. Mikor felépültem, hála a családomnak, a dokkoknál kaptam munkát.
1949. október 8-án házasodtam először. Egy lengyel származású alig huszonkét éves halandó nőt vettem feleségül, Basyat. Nem tudta, hogy mi vagyok valójában.
1951. május 12-én született meg az első lányom, akit anyám után Leah-ra kereszteltünk el, de mikor a feleségem megtudta, hogy mi vagyok valójában, megölte magát és magával vitte a lányunkat is. A rendőrök megvádoltak azzal, hogy meggyilkoltam őket, ezért el kellett hagynom a várost egy időre.
1952. A vándorlás éve volt, melyet egy viszonylag nyugodt időszak követett. Lévén a francia és a német nyelven kívül csak a lengyelt ismertem, ezért próbáltam a nyelvterületen maradni. Provance területén találtam végül olyan falkára, mely befogadott a sorai közé, ahol majdnem huszonöt éven keresztül voltam a falka része. Az emberi világban csak csekély időt töltöttem, egy tanyán éltem és dolgoztam. Elégedettnek éreztem magamat az életemmel, és egy idő után sikerült túltennem magam a tragédiámon is.
1976. Pár falkatársammal együtt követekként Nagy-Britanniába mentünk, hogy egy évszázadokra visszanyúló ügyet lezárhassunk. Annyira jól sikerült a lezárás, hogy Angliában ragadtam teljes tizenhat évre, mikor vissza kellett térnem Franciaországba. Párizsban a legnagyobb falkához csapódtam, ahol éppen egymással acsarkodtak a farkasok. Egy háború kellős közepére csöppentem, anélkül, hogy a része kívántam volna lenni, ugyanis eredeti tervem az volt, hogy visszatérek Provence-ba, ahol a korábbi alfám temetésére voltam hivatalos.
Évekig gázoltunk egymás vérében, miközben nem volt időnk arra, hogy egyáltalán valódi, emberi munkát végezzünk. Egy kicsit talán el is idegenedtem az emberi léttől, de miután magunk mellé állítottunk további két falkát, és az a maradék pár már nem tehetett ellenünk semmit, jutott idő arra is, hogy újra elkezdjünk beilleszkedni.
1997. április 6-án kötöttem házasságot Violet Boltonnal, akit csak azért vettem feleségül, mert a szíve alatt hordta a gyermekemet. Bolton ír katolikus szülők gyermeke volt, akik szerint a lányuk erényén sebet ejtettem. Valószínűleg igazuk volt.
1997. december 25-én született meg a lányom, aki a Zoey nevet kapta. Akkor még boldogok voltunk az anyjával, de ez nem tartott sokáig. Sajnos elég hamar rá kellett döbbennem arra, hogy egy rossz házasságot egy gyermek nem tart össze.
1999-ben elváltunk a feleségemmel, és hosszú éveken keresztül pereskedtem vele, mire sikerült elérnem, hogy a lányom hozzám kerülhessen.
2002-ben lettem kadét a Rendészeti Egyetemen, ahol azt tanultam, hogy hogyan üldözzem a bűnt. Egészen konkrét elképzeléseim voltak arról, hogy mit szeretnék majd a végzettségemmel kezdeni, mikor alig négy és fél évvel később felajánlottak nekem egy lehetőséget arra, hogy beépített legyek.
2006. végén egy extra kiképzést követően álltam munkába. Az összekötőm egy csinos holland származású szőke csaj volt, Lotte, aki azt hitte, hogy mindent jobban tud mindenkinél, vagy legalábbis nálam, ami miatt rendszeresen kiröhögtem. Lotte fontos szerepet vállalt a lányom mellett, míg el nem váltak útjaink egymástól.
2008-ra sikerült magamat olyan szintre felküzdeni a ranglétrán, hogy a fejesek is figyelembe vegyenek. Már csak az esélyre vártam, hogy valami nagyobba beletehessem a mancsomat.
1984. Legújabb életem születési évszáma. Ha bárki arról kérdez, hogy milyen gyermekkorom volt, akkor azt mondom, hogy átlagos. Nem mesélek arról, hogy hogyan figyeltem anyámékat a holdra üvölteni, vagy hogy miként magyarázott a vadászat fontosságáról az apám. Ahogy arról sem mesélek, hogy mikor tizenhárom éves lettem, már nem lehettem többé gondtalan, csak kölyök. Hanem arról beszélek, hogy a szüleim hosszú veszekedéseitől nem bírtam éjszaka aludni, hogy elkezdtem kerülni az iskolát, mert ott senki sem értett meg. Aztán összeakadtam Gregory-val és a haverjaival, akikkel jó kis bulikba keveredtünk.
2012-ben áthelyeztek, Baselbe. Magammal hoztam a lányomat, akit végre bemutathattam a nagyanyjának is.
Jó volt látni, hogy ilyen összeszedetten haladtál végig életed eseményein, fokozatosan feltárva a múltadat, és a személyiségedet kialakító változásokat. Azért kíváncsi leszek, hogyan egyezteted össze beépített szerepedet az apasággal, és persze az átváltozás idején tomboló tini lány nem éppen könnyű eset.