Család: Nekem a falkám a családom, amióta egyedül maradtam.
Mind a két szülőm ember volt, és sajnos az élet úgy hozta, hogy meghaltak mind a ketten, bár azért szeretném tudni, hogy milyen lett volna az élet édesanyámmal együtt. Édesanyámra nem nagyon emlékszem, apámmal pedig nem mondhatnám, hogy felhőtlen volt a viszonyunk.
Ismerősök: Ismerősöm sok van lévén, hogy olyan fajban élek, akik falkában egyesülnek. Így lassan, de biztosan megismerem a falka tagjait.
₪ Christopher "Vén" Alden: vérfarkas – neki köszönhetem, hogy ide kerültem. Ő biztatott arra, hogy itt jó helyem lesz, és biztonságban érezhetem magamat.
₪ Thomas Delaware : vérfarkas – ez eddig nem sokat tudtunk beszélni. Igyekszem megismerni őt.
₪ Marcus Delaware: vérfarkas – kerülgetjük egymást, mint macska a forró kását. Egyikünk sem lép, pedig a falka vezetőként tekint ránk. Tudom, hogy érzek valamit iránta, és jogom van arra, hogy kiválasszam őt. De valahol még is a régi szokások rabja vagyok, amik igaz emberiek, de talán azt várom, hogy ő lépjen.
Hosszú távú célok: Szeretném, hogy ha mindenki az alfanőstényének tekintene, mert biztos vagyok benne, hogy azért még mindig akadnak olyanok, akik nem szívlelnek, vagy azt, hogy megérkeztem. Szeretnék elfoglalni tényleges helyemet az alfa mellett, hogy ketten együtt egy erős falkát vezessünk.

Egy szép tavaszi napon születtem. A szüleim már nagyon várták, főleg az édesapám, mert vágyott már egy trónörökösre. Volt is boldogság mikor megszülettem, legalább is édesanyám részéről. Apám csalódott volt, hogy lány lettem, de ettől függetlenül körbe telefonált mindenkit még az nap, hogy megszületett a lánya.
Hihetetlen szeretetben, és oda figyelésben nőttem fel a Laux birtokon. Édesapám, amennyire nem örült nekem először ez úgy változott meg. Már óvodás koromban bevitte az irodába, ahol elmondta nekem,hogy egy nap enyém lesz az üzlet, és minden, amit csak látok: a bírtok, a lovarda, és még lehetne sorolni mi minden tartozott a családom tulajdonába.
Eleinte magán tanuló voltam, majd a legnevesebb iskolákat jártam végig. Kitűnő tanuló voltam , élen jártam mindenben. A barátaim felnéztek rám, még akkor is, amikor az egyetemi évek alatt nem éppen példamutatóan viselkedtem. Ekkor bontakozott ki igazából a való énem, mert elkerültem végre otthonról, abból a szűk burokból, amit a szüleim alkottak körém. Élveztem az életet, de mellette teljesítettem is szépen, ahogy azt elvárták tőlem, mert csalódást nem akartam okozni, ill a bűntudat is mardosott. Olyan voltam, mint mindenki más, de valamiben még is különböztem másoktól. Volt egy fajta kisugárzásom, amivel képes voltam bármit elérni, amit csak akartam, vagy legalább is ezt hittem. Legyen szó valami házi feladatról, próba üzletről, stb. A fiúkról ne is beszéljünk, egytől egyig a lábaim elé hullottak. Mindent szépen ki is használtam, amit az élet kínált neki, és nem hagytam, hogy engem használjanak ki, addig a pillanatig, amíg egy szörnyű hírt nem kaptam.
A szüleim egy hajóbalesetben elhunytak. Rám szakadt minden, amit eddig a szüleim intéztek. Az egyetemet éppen csak befejeztem, és már is az igazgatói székbe kerültem. Nem volt időm beletanulni abba, hogy folytak itt az ügyek. Pár dolgot eladtam, de a családi birtokot megtartottam. Bizonyos dolgokkal nem hagytam ugyan fel, de megkomolyodtam. Már kevésbé voltam szeleburdi.
Az üzletben segített egy intéző, akiben teljesen megbízom. Tudom most már mikor hazudik, és mikor nem. Hogy honnan? Mindjárt elmesélem.
Tehát az idő szépen telt múlt, míg egy napon úgy nem gondolta, hogy a hétvégén estefelé kilovagolok. A ló valamitől megbokrosodott, és ledobott magáról. Mérgelődve és sajgó hátsóval keltem fel a földről, és indultam visszafelé gyalog. A Hold lassan magasan járt, amikor furcsa zaj ütötte meg a fülemet. Farkasüvöltés. Nem igazán értettem a dolgot, ezért elcsodálkoztam rajta, hiszen soha nem hallottam még ilyet. Egyszerre féltem, és voltam izgatott, de végül a félelem győzött. Felvettem egy faágat a földről a biztonság kedvéért, majd tovább haladtam addig, amíg újra nem hallottam, de ez úttal közelebbről. Körül néztem, de nem láttam semmit sem. Amint viszont visszafordultam az út felé szembe találta magát egy farkassal, aki szintén méregetett engem.
Az állat felém rohant, én pedig védtem magamat a bottal, ami nálam volt, de ez kevés volt a hatalmas vad ellen, így az megmart, majd elvonszolt. Erre csak félig emlékszem, mert sokkot kaptam a fájdalomtól, és a vérveszteségtől.
Valami szobában tértem magamhoz, ahol hangos szóváltás folyt, majd egy ajtó csapódott. Másnap délután tértem magához, majd elmagyarázta nekem egy férfi mi is lettem. Nem igazán tudtam elhinni a dolgot, ahogy azt sem, hogy most nem igen mehet el sehová. Erősködött, aminek fenyítés lett a vége. Nem sok választásom volt, félévig háttérbe vonultam teljesen, aztán visszatértem, és beadtam egy szép mesét mindenkinek, hogy utazgattam egy kicsit, mert túl sok volt nekem a szüleim halála, és a rám nehezedő örökségem. Végül jó részt mindenemet eladtam, csak a nagyobb dolgokat hagytam meg, mint a cég, de annak is az élére ügyvezetőt neveztem ki, aki feltétlen bizalommal kezeltem mindig is, és kezeltük egymást.
Az idő telt múlt, én pedig erősödtem, okosodtam, ügyesedtem. Egyre jobban átláttam minden, és mindenkit. Ezt látva a falkavezér magának akart, de én egyáltalán nem bírtam a fickót. Ő meg csak nyomult, így inkább leléptem a városból, és új falkát kerestem. Ez úgy fél évvel ez előtt volt, amikor is a falkaváltások közepette belefutottam egy régi ismerősbe, akit még az eredeti falkámból ismertem. Alden tartotta a kapcsolati szálat fenn a saját és a mi falkánk között. Örültem a találkozásnak, mert akkor már jó ideje nem sikerült falkát találnom, hogy miért mondom ez? Azért, mert ő ajánlott egyet, ami szerinte meg fog felelni nekem. Elfogadtam az ajánlatát, és magam néztem meg a baseli falkát. Az Öregnek tényleg igaza volt, mert nem csak a falka tetszett meg ez alatt a fél év alatt, hanem az alfa is.
Új falkára tettem szert, és talán új helyet is találtam magamnak, egy olyan alfa mellett, akivel jól kijövök, és együtt tudunk dolgozni. Nem mondanám, hogy első látásra ellopta a szívemet, de talán a jelenre már rá lehet ezt fogni.
A falka eleinte nehézkesen fogadott be. Ezt egyikük szemére sem hánytam. Tudtam, hogy bizonyítanom kell, hogy ha tényleg azt a szerepet akarom elfoglalni, amit Alden kínált fel nekem, mint lehetőséget. 2 hónap elteltével újra azt éreztem, mint régen. Ide tartoztam. Hogyan értem el, és hogy tartom most is az alfa helyet úgy, hogy nem vagyok tényleges párja Marcusnak? Jogos a kérdés, de én tudom, hogy bizonyítottam. Mindig ott voltam ,ha valaki segítségre szorult, megnyugtattam a félőket, megakadályoztam a vitákat, vagy igazságot tettem, stb.